Ma zoomon keresztül felvettem egy beszélgetést John Christensennel, a Tax Justice Network nemzetközi adóigazságossági civil szervezet vezetőjével. 2005-ös (Price of Offshore) és 2012-es (Price of Offshore Revisited) jelentéseik szerint gazdag magánszemélyektől $242md ment ki Magyarországról offshoreba a megelőző évtizedekben. Ez az összeg hatalmas. Hogy érzékeltessem, hogy mennyire az: ha itthon maradt volna és megadóztattuk volna, szükségtelen lett volna az összes megszorítás a rendszerváltás óta. És Magyarország sokkal gyorsabban növekedhetett volna, ha ebből az adóból az állam meg tudja finanszírozni a jó minőségű oktatást, egészségügyet, közlekedést. Magyarország ezzel a világ 12-edik legnagyobb offshore vesztese, megelőzve olyan, nálunk sokkal népesebb országokat, mint Lengyelország, Iran, Kazakhsztán, vagy Törökország. A jelentés 2012-ben hatalmas nemzetközi és közepes magyarországi sajtóviszhangot váltott ki. A Guardian például ezzel a színes térképpel illusztrált cikkel foglalta össze a jelentés tartalmát. A szervezet nagy nemzetközi tekintélynek örvend, olyan helyeken kérték fel őket szakértői vélemény adására, mint az Európai Bizottság, az USA szenátusa, vagy a német Bundestag Pénzügyi Bizottsága. Christensen a beszélgetésben elmondja, hogy amikor megjelenik egy-egy jelentésük, szinte mindig megkeresik őket az érintett országok kormányai és/vagy ellenzéki politikusai. Magyarországon időközben három kormány is volt hatalmon: a Gyurcsány, a Bajnai, és háromszor Orbán Viktoré. Mégsem kereste meg őket egyik sem, hogy megkérdezze, hogyan jutottak erre a következtetésre... Rákérdeztem, és természetesen az volt a válasza, hogy ha hívnák őket, nagyon szívesen eljönnének Budapestre és részleteznék a jelentésük tartalmát. A beszélgetésben azt is hangsúlyozta John Christensen, hogy Magyarország más módon is a munkatársai figyelmének középpontjába került. Hatalmas ugyanis az adóügyi átláthatatlanság a magyar esetben. Ráadásul az itt tárgyalt összeg csak gazdag magánszemélyek adóelkerülése. A magyar gazdaság jelentős mértékben transznacionális cégek (hétköznapi nevükön: multik) magyarországi telephelyeire támaszkodik. Az ő úgynevezett transzferárazásaik (nemzetközi cégcsoporton belüli adóelkerülő manipulációik) még ennél is nagyobb összeget tehetnek ki. A beszélgetés John Christensennel ITT megtekinthető. Categories
3 Comments
5/12/2020 12:32:14 pm
Egy pillanatig se védeném az offshore-t - de ha a 242 mrd-ot megadóztatják, az 39 mrd... Ennek fényében:
Reply
Rusznyák Balázs
5/12/2020 02:03:52 pm
Bizonyára elkerülte a figyelmedet, hogy itt amerikai dollárban vannak megadva az összegek. Azaz a 39 milliárd az forintban 10 ezer milliárdot jelent. Azért abból futotta volna erre-arra, még ha vissza is osztjuk azzal a 22 évvel, ami a rendszerváltástól 2012-ig eltelt.
Reply
5/12/2020 05:11:59 pm
Persze, nem kis pénz. Főleg, ha ez az összeg 1990-ben (vagy 1996-ban) állt volna rendelkezésre. S akkor még nem beszéltünk azokról a multikról, melyek azért találták meg Mo-ot, mert az egy, az EU területén lévő offshore paradicsomnak számítható Leave a Reply. |
SzerzőPogátsa Zoltán, a Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar Közgazdaságtan Intézetének igazgatója, az Új Egyenlőség társadalomelméleti magazin főszerkesztője Archives
August 2020
Categories |