Egyáltalán nem osztom azt a kritikát, hogy "hirtelen egymillió virológus országa lettünk". Az emberek próbálnak tájékozódni egy komoly ügyben. Inkább azokat szapuljuk, akik ilyenkor nem tájékozódnak, és össze-vissza grasszálnak az utcákon.
Viszont tájékozódni sem könnyű. Milyen adatokra építhetünk? Ezzel kapcsolatosan nagyon fontos dologra hívta fel a figyelmet Böröcz József, a Rutgers Egyetem szociológus professzora: kérdés, hogy építhetünk-e bármilyen nyílvánosságra került adatra? Miért? Vegyük sorra az egyes mutatókat:
Összességében felmerül tehát, hogy megbízhatunk-e bármilyen, az interneten keringő számban, illetve az abból számolt különböző arányszámokban (például halálozás/fertőzött, halálozás/gyógyult) és modellekben... Természetesen érdemes továbbra is tájékozódni, de jó lenne érdemibb tájékoztatást kapnia a lakosságnak.
0 Comments
A járvány kapcsán felmerül a kérdés: hogyan jutottunk ide, hogy a magyar egészségügy súlyosan alulkapacitált? Ki építette le az egészségügyet? Melyik kormányok? A válasz az, hogy mindegyik. A 2010 utáni Orbán kormányok felelőssége egyértelmű. Elég ehhez megnézni a GDP arányos finanszírozásról szóló ábrát: Magyarország folyamatosan az uniós átlag alatt költött az egészségügyre ebben az időszakban. (Felelős miniszter: Balog Zoltán) De az átlag persze úgy jön ki, hogy abban benne vannak a Magyarországhoz hasonlóan keveset költők, meg a sokat költők (például Dánia). Ráadásul a paradoxon az, hogy míg a magyar egészségi állapot a legrosszabbak között van az Unióban, addig a dán a legjobbak között. Azaz egy szükséglet vezérelt költségvetés esetében nekünk kellene az uniós átlag felett költenünk! Ám ez fordítva van. Az alacsony állami költés miatt ma már olyan rossz szolgáltatásokat tud csak biztosítani az egészségügy (például hosszú várólisták), hogy a betegek jelentős része a magánegészségügybe kényszerül. Ennek következtében ma már a GDP arányos költésünk több mint harmada a magánszférában csapódik le. Olyan betegeké is, akiknek erre nincs pénze, hitelt vagy kölcsönt kell ehhez felvenniük! Ráadásul a GDP arányos költésben sok minden benne van. Ahol még nagyobb a lemaradásunk, az az orvosok és ápolók fizetése. Erről egy ábra: Ráadásul sokkal kevesebben is dolgoznak az egészségügyben, mint kellene, és ez már évtizedek óta így van: Máshol szinte mindenhol nőtt az arányuk, nálunk nem. És végezetül aki azt gondolja, hogy ez csak a jelenlegi kormány felelőssége, annak itt van ez az ábra: Miniszterelnök Gyurcsány Ferenc, egészségügyi miniszter Rácz Jenő, Molnár Lajos, Horváth Ágnes.
És hát persze az egészségi helyzet romlásához a létminimum alatt élők arányának növekedése is hozzájárult: A válság kirobbanása megmutatta, hogy szemben a libertariánus hiedelmekkel, hiába "államfüggetlen" a bitcoin, hiába a híres blockchain elosztó technológia (minderről egy beszélgetésünk itt), válság idején ugyanúgy megszabadulnak tőle a befektetők, mint sok minden mástól. Ennek több oka is van. Egyrészt miért kellene megbízni valamiben, aminek alapja egy gigantikus elektromos szükséglet. Sosem lehet tudni, hogy mikor omlanak össze az elektromos hálózatok (melyeket ugyebár államok működtetnek). Másrészt pedig válság idején olyan valutára van szüksége az embernek, amivel vehet is valamit. Bitcoinnal nagyon kevés dolgot lehet ténylegesen venni. Ezért a cinikus kommentariátus - látván a rohamos wc papír felhelmozást - meg is alkotta a buttcoin koncepcióját. Így zuhant őssze a bitcoin a válság kirobbanásának napján: Ahogy azt már korábban írtam, a munkahelyet nem a "munkaadó" teremti, hanem a kereslet. Azonban egy válság idején - így most a koronavírus miatt is - a kereslet zuhanhat. A keynesiánus közgazdaságtan lényege, hogy mindenki elhalasztja a beruházásait (és a fogyasztását), ameddig azt érzékeli, hogy neki sem lesz jövedelme, mert nem lesz kereslet a termékére (vagy a munkájára). Ha azonban elhalasztja a költéseit, ezzel mások keresletét csökkenti. Ezen a negatív multiplikátor hatáson keresztül már meg is van a válság.
A magángazdaság ebből az ördögi körből képtelen kitörni. Az állam segítségére van szükség. Egy hagyományos válságnál igen fontos a minimálbér, mivel ez megállítja a negatív spirált: egy bizonyos szintnél kevesebb jövedelme nem lehet az embereknek. (Nem, nem árazódnak ki a cégek, de erről már máshol írtam.) Most azonban más a helyzet. Nem egyszerűen csökkeni fognak a bérek, hanem egy idő után a cégeknek nem lesz miből fizetni azokat. Első áldozatok a légitársaságok, a turizmus, a rövidtávú lakáskiadás, a rendezvényszervezés, a kultúra. De közvetlenül szinte bármilyen iparágban baj lehet, hiszen a lezárt határok miatt leállnak a multik évtizedek alatt létrejött nemzetközi termelési láncai. Elég egy komponens hiánya, és máris áll a lánc. (A pozsonyi Volkswagen már most felfüggeszti a termelést.) Mit tehet ilyenkor az állam? Egyrészt likviditási segítséget adni a cégeknek (ezt például az EU már fel is ajánlotta), ami azonban csak átmeneti megoldás lehet. Szükség lesz arra is, hogy konkrétan megélhetési forrást adjon az állam azoknak, akiknek a cége ezt nem tudja kifizetni már. Állami alkalmazottaknál egyértelmű amúgy is. Ezzel az állam mesterségesen fenntartja a keresletet. Milton Friedman (aki amúgy piaci fundi ideológiája miatt sok szempontból bírálható) szintén javasolta ezt: helikopterpénznek nevezve el. Természetesen jobb, ha nem a magasból szórjuk azt a nép közé. Adható elektronikus kártyán, amit olyan boltokban lehetne csak elkölteni, olyan termékekre, amelyet ha lehetséges hazai cég, hazai munkaerőt foglalkoztatva, fenntartható módon termel. Meglehetősen közel van ez a feltétel nélküli alapjövedelem gondolatához. Sok ellenzője van, itt írtam róla részetesebben - a finn álkísérlet kapcsán - hogy szerintem miért lesz elkerülhetetlen mégis. Hogy mennyire nem a jövő ez a helikopter pénz ügy, Szingapúr, Makaó és Hong Kong máris megcsinálta. Az amerikai republikánus politikus, Mitt Romney szintén javaslatot tett rá. (A demokratáknál is volt egy jelölt, Andrew Yang, aki konkrétan feltétel nélküli alapjövedelmet adott volna, még a vírus előtt.) A helikopterpénz egyébként még egy dologra jó lehet. Bebizonyíthatja, hogy nincs szükség adóztatásra az állami kiadások fedezésére. Ez első olvasatra meglepő lehet, de a Modern Monetáris Elmélet már régóta mondogatja. Az állam nyomtathat pénzt, és ebből finanszírozhatja a szükséges kiadásokat. Nem, nem lesz belőle infláció, ameddig a kibocsájtás (élelmiszer, gyógyszerek, stb.) tud együtt bővülni a növekvő pénzmennyiséggel. (Ebből egyébként az is következik, hogy az Európai Unió és a magyar kormányok megszorító politikái is feleslegesek, sőt, rendkívül károsak voltak.) Ami még talán fontos lehet, hogy vannak iparágak, amelyek kifejezetten nőni tudnak a válság alatt. Ilyen lenne természetesen az egészségügy, illetve az egészségipar. Erre azonban most nagyon hamar nagyon sokat kellene költenie az államnak. (Ahogy azt egyébként a Momentum szakértőinek nagyon szimpatikus átfogó javaslatai is hangoztatják.) 3/16/2020 0 Comments Gazdasági tanulságok a koronavírusból 5.: Jó és egyenlő univerzális állami egészségügyA járványokban mutatkozik meg igazán a mondás, hogy minden társadalom annyit ér, ahogyan a legelesettebbjeit kezeli. Az egyéni boldogulásunkért mi magunk vagyunk felelősek, de a szenvedésünket a társadalom csökkentheti. Ezért olyan univerzális, ingyenes és jól megfinanszírozott egészségügyi rendszerre van szükség, amely mindenki számára egyenlően jó minőségben hozzáférhető! (Ezen a ponton bedobni, hogy semmi sem ingyenes, már bocsánat, de ciki. Tudjuk. Adóból van. Na és? Minden abból van. A lényeg, hogy a szegénynek ingyenes, nem kell többet fizetnie, mint amit megengedhet magának.)
Ez azt is jelenti, hogy egy közepesen fejlett ország, mint Magyarország, nem költhet addig luxusstadionokra és más presztízsberuházásokra, míg nem tette rendben az egészségügyét. Meg kell érteni: nincs pénz mindenre, igen is prioritásokat kell felállítani, szükséglet vezérelt költségvetés kell. Az egészségügy és a hétköznapi sport fontosabb, mint az élsport. Teljesen mindegy, hány medált nyer egy ország, ha a hétköznapi ember elhízott és beteges... Ez azt is jelenti, hogy a magánegészségügy maximum kiegészítő elem lehet, de nem képes helyettesíteni az állami rendszert. A magán rendszer sosem lesz átfogó, csak az engedheti meg magának, akinek van rá pénze. És ne tévesszen meg minket, hogy a magán rendszerbe nem kell folyamatosan fizetni, csak ha baj van. Egy teljes életpályát tekintve az állami rendszer az olcsóbb. A folyamatosan fizetett járulékokkal ugyanis finanszírozzuk a szűrést, a megelőzést is, a közelátást. Nem véletlen, hogy a magánellátásra épülő USA dupla akkora egészségügyi költéssel sokkal rosszabb egészségi állapotban van, mint az állami rendszerű Kanada fele akkora egészségügyi költéssel. Magyarországon ma az egészségügyi költések több minth harmada magán. Kényszerből. Olyan emberek is a magánegészségügybe kényszerülnek, akik ezt nem engedhetik meg, csak hitelből. Ahogy Noam Chomsky mondja: alulfinanszírozd az állami rendszert, ettől rosszul tud csak működni, az emberek pedig nem fogják szeretni, átmennek a magánba. De a magán nem megoldás, ahogy a járvány is mutatja. Végezetül néhány beszélgetés minderről szakértőkkel: Sinkó Eszterrel, Kaló Zoltánnal, Kollányi Zsófiával, Gilly Gyulával. lA munkát nem a tulajdonos adja, és nem is a menedzser. A munkát a társadalom adja azzal, hogy keresletet támaszt valamire. Ez most gyönyörűen ki fog jönni a válság alatt. Ha az emberek nem költenek utazásra, akkor nincs kereslet repülőutakra és szálláshelyekre. Nincs az a tulajdonos vagy menedzser, aki ilyenkor "munkát adna". A munkát mások kereslete adja. A menedzser maximum szervez, ám ezt mondjuk egy szövetkezetben akár maguk a tagok is meg tudják csinálni. A tulajdonos még csak nem is szervez semmit, érdemi munkát nem végez, csak profitja van (erról bővebben itt). Azaz a "munkaadó" kifejezés helyett helyesebb lenne a tulajdonos és a menedzsment fogalmakat használni. Makrogazdaságilag pedig a tőkeoldal és munkaoldal (capital és labour) kifejezéseket.
A mai világban az internetnek ingyenes közszolgáltatásnak kell lennie. Nem csak azért fontos, hogy válság esetén mindenkit elérjenek a hírek, a közlemények, hanem hogy a polgárok is elérjék a hatóságokat és egymást. A digitális oktatás esetében pedig alapvető, hogy ne csak a gazdag gyerekek tanulhassanak otthonról, hanem azok is, akiknek nincs otthon net és számítógép. A jelen helyzetben nagyon sok gyerek ki fog ebből maradni. Ezen felül a válsághelyzetben összetartó közösség számtalan más funkciója is feltelepül az internetre. Finnország mintát ad. Az internet közjószág. Békeidőben is. Az egyenlő esélyek alapja.
Már réges-régen átálhattunk volna full elektronikus fizetésre. Nem csak hogy nem terjed vele a vírus, de a fekete és szürke gazdaságot is fehéríti, és gyorsabb is. Svédország és Kína már ott van. Az azonnali fizetéssel talán nem sokára Magyarország is ott lesz.
A munkáink jelentős részét simán tudnánk otthonról végezni. Feleslegesen megy át brutálisan sok szennyező jármű a városon oda-vissza nap mint nap. Felesleges a sok parkoló autó. A katonai elnyomásra emlékeztető főnökök. A két négyzetméteres kis kuckóink a tömeges hodályban. A telefonáló munkatárs, akitől nem is lehet dolgozni. A stresszes rohanás, hogy reggel beblokkolj a kártyáddal. A meetingek, workshopok és konferenciák jelentős része.
Persze nyílván nem mindenki mehet home officeba. Van, akinek nem olyan a munkája. És hát RESPECT mindenkinek, aki a koronaválság alatt helyt áll odakinn mint orvos, ápoló, mentős, határőr, kiszállító, stb. |
SzerzőPogátsa Zoltán, a Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar Közgazdaságtan Intézetének igazgatója, az Új Egyenlőség társadalomelméleti magazin főszerkesztője Archives
August 2020
Categories |